2017. március 18., szombat

Benyák Zoltán: A nagy illúzió

Benyák Zolinak egy ideje már figyelemmel kísérem a pályafutását. Először az Ars Fatalis-ra kaptam fel a fejemet, az azóta megjelent mindegyik regényét olvastam és szerettem. Nagyon kíváncsi voltam, hogy az első Athenauem Kiadónál megjelent írása képes lesz-e tartani a színvonalat. Lelövöm a poént: nem kellett csalódnom.

Az embereket mindig is foglalkoztatta és foglalkoztatni fogja, van-e Másvilág, és ha igen, hogy néz az ki. Tényleg van Menny és Pokol? Vagy egy egészen más dolog vár minket a túlvilágon? Benyák Zoli Tom Pastor történetén keresztül mutatja be nekünk a saját elképzelését. Tom egyszer csak egy sivatagban ébred, ahol egy titokzatos lány szedi fel az autójával. Szép lassan megtudja, hogy már nem az élők világában jár, hanem a holtakéban, ahol addig maradhatsz, amíg emlékeznek rád. De ha elfelednek, akkor már nem marad neked semmi... Vajon Tomnak sikerül mindent elrendeznie, mielőtt a feledés elérné?

Nálam még mindig azért az a legnagyobb bók, hogyha egy magyar írónál egyszerűen elfelejtem, hogy egy magyar író művét olvasom. Engem teljesen magával tudott A nagy illúzió története ragadni, pedig nem egy vidám történetről van szó. Tom Pastor élete szép lassan tárul fel előttünk, és ez nem egy sikeres élet. Ő maga is szép lassan döbben rá, mit és hol rontott el véglegesen. Ráadásul a túlvilág sem éppen egy békés hely, tele van veszélyekkel, nyomasztóbbnál nyomasztóbb helyekkel, és végül mindenkiről kiderül, hogy senki sem, aminek látszik.

A legjobban számomra az tetszett, hogy Benyák Zoli is úgy képzeli a másvilágot, hogy az mindenkinek másképp mutatkozik meg, attól függően, hogyan is élte az életét. Tomnak is a saját történetei, emlékei elevenednek meg, a festőművészete is kísérti őt. Valahogy ezt sokkal jobban el tudom képzelni, minthogy pufók angyalkák vagy villás ördögök várjanak rám.

Rengeteg popkulturális utalás és szereplő található a könyvben, amelyek szerencsére nem lógnak ki a történetből. Ezek szerencsére sokszor nem direkt vannak az arcunkba nyomva, és utána olyan jó ráébredni, hogy á, szóval ez ő volt! Persze kapunk azért ehhez mankókat, de nincs a megoldás teljesen elénk tálalva.

Egyébként ez a regényre is jellemző: szerintem ahány olvasó, annyi olvasata lehet az eseményeknek. Gondolom sokan még azt is megkérdőjeleznék, egyáltalán a túlvilágon játszódik-e a történet, vagy csak a főszereplőnk álmodja az egészet? Netán drogos képzelődések tanúi vagyunk? Vagy tényleg meghalt Tom Pastor és minden megtörténik vele? A regény elolvasásával mindenki eldöntheti, neki mi a szimpatikus válasz.

Én abszolút csak ajánlani tudom A nagy illúziót azoknak, akik nem rettennek vissza a témájától, akik nem csak napsugaras történeteket szeretnek olvasni és akiket érdekel valami kicsit más, a megszokottól eltérő. Én örülök, hogy beszálltam abba az autóba és Tommal tartottam.

A könyvért köszönet az írónak!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Pages - Menu