Pages

Májusi zsákmányok

2017. május 31., szerda

Furcsa egy hónap volt ez a május. Egyszerre tűnt hosszúnak és rövidnek, jónak és rossznak... Az biztos, hogy nem ez volt a legkönyvesebb hónapom.




Ami a beszerzéseket illeti, a Könyvfesztivál után mindenképp visszafogottságot terveztem, főleg, hogy itt liheg a Könyvhét a nyakunkban. Végül mindössze két könyv került hozzám. Az egyik Az év legjobb science fiction és fantasy novellái 2017, aminek mindenképp a polcomon a helye, még ha a tavalyi összeállítást sem olvastam még. De ami késik, ugyebár. A másik pedig A szolgálólány meséjének új kiadása, amit szintén kötelezőnek éreztem. A régi kiadást már el is adtam, ő volt az első tagja a nagy könyvszelekciónak, amit a következő hónapokban tervezek végigvinni.

Olvasás szempontjából gyalázatos volt a hónapom. Jeff Vandermeertől a Borne-t még május elején befejeztem, utána viszont hiába tetszett Nicole Krauss-tól A szerelem története, nagyon lassan haladtam vele egyéb okok miatt. Egyszerűen nem ment az olvasás, arra meg már rájöttem, hogy erőltetni nem szabad. Nemrég belekezdtem A Palatinus-domb lányaiba, azzal szerencsére már jobban boldogulok és remélem szép lassan helyreáll az olvasási kedvem.
Egyébként ha olvasni nem is, legalább könyvekből készült sorozatokat néztem. Belekezdtem A szolgálólány meséjébe és az Amerikai istenekbe is. Mindkettő megnyerte a tetszésem, szóval amint tudom, folytatni is fogom őket.

Nem is tudom, mit is írhatnék a májusomról, ami még belefér a blog kereteibe és amivel nem árulok el túl sokat. A hónap nagyon reményteljesen indult, hogy aztán egy iszonyatos lejtmenetbe menjen át. Ez mindenre rányomta a bélyegét az életemben, és csak nagyon lassan megy a regenerálódás. Az olvasási kedvem sem véletlenül csappant meg, a vásárlási is eléggé takaréklángon ég.
De azért voltak nagyon klassz dolgok is ebben a hónapban, sokat voltam koncerteken, szabadtéren, utaztam is Tatára és Veresegyházára, utóbbi helyen megnéztük a Medveparkot, ami nekem nagy élmény volt. Szeretnék medve lenni, kár, hogy olvasni nem tudnak. Ráadásul megint meg kellett állapítsam, hogy nekem vannak a legszuperebb és legmegértőbb barátaim, akik mindenben mellettem állnak, és ha kell, ötvenedszerre is meghallgatják ugyanazt és ugyanúgy vigasztalnak, mintha először mondanám.

És végre elérkezik a nyár első hónapja, ami rengeteg izgalmasabbnál izgalmasabb dolgokat tartogat, könyves és nem könyves téren egyaránt. Jön a Könyvhét, ahol bár nem tervezek vérengzést, de azért pár nagyon vágyott könyv kerülni fog hozzám. Holnap egy Hans Zimmer koncerttel kezdődik a hónap, hogy a vége pedig a Volt Fesztivállal záruljon. És újabb nagy utazás készülődik, ezúttal Milánó az úticél, ami egy jó ideje bakancslistás, és alig akarom elhinni, hogy Róma után ide is sikerül eljutni. Nagyon remélem, hogy a következő havi zárásban már azt írhatom, hogy a június az én hónapom volt.

Nemsokára találkozunk (kép forrása)
A többiek májusa:

Dóri
Pupilla
Amadea
Nikkincs
Heloise
Sister

John Scalzi: Az összeomló birodalom

2017. május 28., vasárnap

Ezúttal ismét átadom a lehetőséget Timberwolfes-nak, így most az ő véleményét olvashatjátok az eddig elég vegyes kritikákat kapott új Scalzi regényről.

A sci-fi a végtelen lehetőségek tárhaza. Mégis manapság egyre nehezebb olyan könyvet találni, ami a műfaj határain belül valami eredetit teremt, valami újat alkot. John Scalzi  már letett valamit az asztalra, a Vének háborújával megalkotott egy új világot és azóta is ezt az utat próbálja megtalálni.
2017-re az Agave Könyvek elhozta nekünk legújabb sorozatának debütáló könyvét Benkő Ferenc fordításában. A fordító (szerintem) remek munkát végzett, rengeteg magyarra ültetett szójátékot sikerült becsempésznie a sorok közé, amivel kiszínezte ezt a scalziista nyelvezetet és üdébbé tette.

A többi olvasóval együtt vártuk, hogy most talán elérkezett az az idő, mikor Scalzi végre lezárta a már-már vergődő Vének háborúja sorozatát és valami újabba fog, valami monumentálisabba. Az Összeomló Birodalom hívatott ezt a szerepet betölteni és első olvasásra nem sok, de egy halvány remény felcsillant, hogy igen, az író ismét alkotott valamit, ami kiemelkedik a rengeteg katonai, űropera közül.

A könyv maga egy fiktív fizikai esemény, az Ár hatására létrejött Birodalom sorsába vezet be minket. A Birodalmat az Egyesülés irányítja, aminek az élén egy emperátor áll, ezt a szerepet már nagyon régóta egy bizonyos ház örökösei töltik be.  De a legfontosabb tényező a Birodalomban az Ár. Az Ár, ami kb olyan szinten lett elmagyarázva, mint a Golf-áramlat a Némó nyomában, hogy van egy folyam, egy áramlat, amit ha „meglovagolnak” akkor az űrutazás lerövidíthető. A fizika törvényei kijátszhatóak. Nem tudják, hogy került oda és miért, de rájöttek, hogyan kell használni.  Az Árnak van egy közepe, egy origója és van egy széle, a Mezsgye. Az Origó bolygó az a pont ahonnan kiindulva az Árral bárhova el lehet jutni, azaz minden Ár folyam az Origóba vezet. A Mezsgye meg a birodalom pereme, a végső határa. De egy anomália következtében, lehet, hogy ez szerep megcserélődik. Az egész Birodalmat az Ár köti össze, de mi történik, ha az Ár összeomlik? Hát a Birodalom is összeomlik.

Az Origón található a Birodalom központja, ahol éppen egy trónöröklési folyamatba csöppenünk bele. Természetesen egy olyan trónörökössel, aki azt se tudta pár hete, hogy ő következik a Birodalom emperátorainak sorában. Cardenia, egy jó barátja támogatásával készül fel a feladatra, talpnyalók és "jóakarók" hada veszi körül, de nem mindenki nézi jó szemmel, hogy Cardenia követi haldokló apját.  
A Mezsgye tényleg a végső határt jelöli, ide száműzik azokat, akiket jó távol akarnak tudni mindentől. Ami a Mezsgyén történik, az ott is marad, ha gond van, csak magukra számíthatnak.  Itt találkozunk a másik két főszereplővel. z egyikük Kiva, aki valami "kivaszott" csúnyán beszél. Ez az elején vicces, akár csak az, hogy állandóan szexelni akar, de egyébként kb ennyi, ami jellemzi.  A Mezsgyére a családja megbízásából érkezik, hogy kereskedjen. Ez nem jön össze és ezért bosszút forral.
A harmadik főszereplőnk egy fiatalember, aki a leendő emperátorhoz hasonlóan kész tények elé állítva kerül bele a szerepébe. Marce egy szimpatikus fiatalember, aki egy Mezsgyére száműzött tudós gyermeke. Testvérével együtt néznek szembe a lázadással. Testvére egy igazi Jane klón a Vének háborúja sorozatból, egy félelmet nem ismerő rettegett katonanő, akitől jobb távol maradni. Fivére ennek az ellentéte, ő apja nyomdokait követve, a tudományos pályát választotta és mikor az Ár összeomlása egyre valóságosabbá válik, őt választják ki hírvivőnek. De a Mezsgyéről kijutni nem egyszerű…

A történet a fenti három szereplő körüli eseményeket meséli el. Akad itt merénylet, háború, összeesküvés, barátság, árulás, halál. Egy nagyon leegyszerűsített és lebutított Trónok harca pár oldalba besűrítve. A szálakat valaki vagy valakik a háttérben mozgatják és ez a bábjátékos csak a saját érdekeit lesi. Tény hogy az Ár már korábban is összeomlott. A Földdel, mint az Egyesülés kiinduló bolygójával az első Ár rendellenesség során megszakadt a kapcsolat, megszűnt az Ár földi folyama. A mostani állás szerint a Mezsgyére száműzött tudós már korábban megjósolta, hogy ismét be fog következni egy összeomlás, viszont most végleges is lehet akár. 

Scalzi kisujjgyakorlat gyanánt összecsapott 300 oldalnyi bevezető regényt. A kérdés nyitott marad, mi fog történni a Birodalommal. A folytatásnak lehet esélyt adni, mert egy nagyon leegyszerűsített belépő kategóriás sci-fit olvastunk, ami után talán már egy vérbeli összeesküvésekkel és árulásokkal teli űropera fog következni. De fel van adva a lecke, ez a könyv egy „Scalzi szűznek” akár még jó kiindulási pont lehet, de egy tapasztaltabb Scalzi olvasó feltehetőleg elég nagy hiányérzettel tette le. Reménykedünk, hogy a folytatás összeszedettebb lesz, a karakterek még részletesebb kidolgozást kapnak és talán egyfajta jellemfejlődés is jellemzi majd őket. De addig is marad ez a bevezető könyv, aminél bizakodunk, hogy csak jobb jöhet.

Pages - Menu

 
FREE BLOGGER TEMPLATE BY DESIGNER BLOGS