Pages

Novemberi könyvszállingózás

2016. november 29., kedd

Bár nekem idén még nem sikerült hóesést látnom (Érden még véletlenül sem esett, mikor Pesten igen), azért a könyvek ebben a hónapban szépen szállingóztak hozzám.

Ted Chiang épp kölcsönben van, ő nem tudott részt venni a fotózáson
Összesen hat könyv lopakodott be az életembe. Az első az Őrülten boldog volt, amelyet már el is olvastam, és csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla. Szeretnék majd önálló posztot róla, mert jó lenne, ha minél többen megismernék ezt a remek és fontos írást.
Ted Chiangtól akkor is beszereztem volna az Életed története és más novellákat, ha nem került volna vászonra az Érkezés. Így viszont nem csak egy remek gyűjtemény olvasásával, hanem az év egyik legjobb filmjének élményével is gazdagabb lehettem. 
Az Európa akció általában veszélyes szokott rám lenne, mert egyszerűen mindig találok valamit a kínálatukban, amit szívesen látnék a polcomon. Carlos Ruiz Zafón könyveinek új kiadásába pedig teljesen beleszerettem egy könyvesbolti nézelődés során, így nem volt kérdéses, hogy mindhárom könyvet beszerzem, amint feltűnik a bűvös 40% kedvezmény.
Az utolsó könyv pedig minden szempontból meglepetés volt. Van két barátom, akik sajnos nem tudtak eljönni júliusban, mikor megünnepeltük a szülinapom, aztán valahogy az ajándékozás el is felejtődött, majd egyszer csak most novemberben megkaptam Jeffrey Archertől a Megmondjuk az elnöknek? című könyvet, ami nyár óta arra várt, hogy hozzám kerüljön. Az íróról hallottam már, de sose olvastam tőle semmit, így különösen érdekel, mit tartogathat ez a regény számomra.

Ilyen szépségesek az új Zafónok (a fotó az Instagram oldalamról származik, @nitagalaxis néven megtaláltok)
Ami az olvasást illeti, úgy fest, folytatódik az októberi tendencia. Végre megint haladok a könyvekkel, és én ennek annyira örülök! Pont annyi kötetet olvastam el, mint amennyit zsákmányoltam, szóval az egyensúly megvan. :) Elsőként a Kegyetlen szépséget olvastam el, amiről nemrégiben posztot is írtam nektek. Korrekt ifjúsági regény, nekem sokkal jobban tetszett, mint gondoltam.
Az Őrülten boldog a hónap egyik kiemelkedő olvasmánya volt. Sejtettem, hogy szeretni fogom, de azt nem, hogy ennyire, és hogy erőt is fog nekem adni. Az újraolvasás garantált!
Scott Hawkins-tól Az Égett-hegyi könyvtár nagyon meglepett. Senkit ne távolítson el a borító, ez az utóbbi évek egyik legérdekesebb és legegyedibb fantasy regénye, amit a kezembe fogtam.
Folytattam a Harry Potter-újraolvasást is, most a negyedik kötet, a Tűz Serlege került terítékre. Az újraolvasás után is ez az egyik kedvenc részem.
Mint fent említettem, Ted Chiang novellagyűjteményét mindenképp el szerettem volna olvasni, mert a Galaktika 200-ban megjelent írása engem teljesen lenyűgözött. Zseniális ez a Chiang, bár sajnos egy újabb novelláskötetére egészen 2018-ig kell várnunk - remélem magyarul is olvashatjuk majd.
Végül Claudia Gray-től olvastam el a Vérvonalat. Gray tavaly az Elveszett csillagokkal engem meggyőzött, hogy tud Star Wars regényt írni, a mostanival pedig felülmúlta még azt a kötetet is. Rettentően izgalmas, fordulatos történet, amelyből ráadásul sok mindent megtudunk, mi is történt Az ébredő Erő előtt.

Sajnos a november nem teljesen úgy alakult, ahogy szerettem volna. Amúgy sem ez a kedvenc
Egy mágikus pillanat a koncertről
hónapom, de most egy elég makacs betegség is megkeserítette a napjaimat, amiből több, mint 2 hét volt kivergődnöm (éljen, mikor az ember nem kapja meg időben a megfelelő gyógyszert!). De nem akarok nagyon negatívnak tűnni, azért ebben a hónapban is történtek jó dolgok. Háromszor is jártam moziban, ráadásul mindhárom film remek volt. Voltam egy klassz kis baráti ebéden egy remek étteremben, ahol életemben először ettem rament, és megkóstoltam egy újabb fajta kézműves burgert. Egy barátommal igyekszünk minél több budapesti burgert kipróbálni, most a Burger House-ban voltunk, legközelebb jöhet a Bamba Marha. :)
A hónap egyik csúcspontja pedig az Anna and the Barbies koncertje volt, ami a Fővárosi Nagycirkuszban kapott most helyet, és még sokkal jobb volt, mint vártam. Anna egyszerűen zseniális, mind színpadi show, mind ének tekintetében, és cirkusz artistái és egyéb művészei pedig lenyűgöző teljesítményt nyújtottak. Ez az este még sokáig velem marad.

Alig hiszem el, hogy vége lassan 2016-nak, és már a december jön. Lesz miről írni az év végi összegzésben, az biztos! Életem egyik legmozgalmasabb, legtöbb klassz programmal teli, de lelkileg meg az egyik legnehezebb évét tudhatom magam mögött. Remélem a december csupa jót, igazi karácsonyi hangulatot és sok boldogságot tartogat még nekem. Tudjátok mit szeretnék a legjobban? Minél több időt tölteni azokkal, akiket szeretek és sokat olvasni. :) Persze ebben a hónapban sem maradhat el a koncert, mozi, baráti találkák, karácsonyi vásározás és egyebek, a szokás baráti egy napos advent pedig most Pozsonyban lesz.


Rosemund Hodge: Kegyetlen szépség

2016. november 20., vasárnap

A Kegyetlen szépség volt az a könyv, amit az elmúlt években rengeteget láttam külföldi bloggereknél Instagramon és Facebookon. Nem tudtam, hogy csak a külcsín miatt fotózzák ennyit, vagy a belbecs miatt is szeretik, de a fülszöveg elolvasása után úgy gondoltam, adok egy esélyt ennek a regénynek. Nem bántam meg.

Bár a történetet A Szépség és a Szörnyeteghez hasonlítják, és talán van benne közös vonás, azért csak nagy vonalakban lehet egyezést találni. Nüxnek az a küldetése, hogy elpusztítsa a Kegyes Urat, akit az apja ígért oda még gyerekkorában feleségnek ehhez a démonhoz, aki a Királyság jelenlegi uralkodója, és aki elzárta népét a többi országtól a pergamenég alá. Nüx neveltetésének ez volt az egyetlen célja, szeretet csak húgától kapott. Az esküvő után a démon házában meg kell találja a Szíveket, amelynek segítségével elpusztíthatja annak gazdáját és persze önmagát is fel kell így áldoznia. De vajon ez az egyetlen út, hogy megmentse Árkádiát?

Eleinte nem nagyon tudtam belerázódni a regénybe, furcsa volt a világa, és Nüx is ellenszenves volt a rengeteg hisztijével. Azt gondoltam, a fenébe, megint egy tipikus nyavalygós YA főhősnőt kaptunk. Aztán ahogy haladunk előre a történetben, szerencsére egyre több minden kiderül a lány múltjából, hogy miért is viselkedik úgy, ahogy, és kiderül, hogy inkább a gyűlölet és a harag a mozgatója, mint bármi más. És ez egy baromi ritka vonás az ilyen főhősnőkben, hogy egy írója bevállalja, hogy igenis ő egy elcseszett ember, akit szeretet nélkül, csak egy célra nevelték fel, és emiatt eltorzult a személyisége, nem egy tipikus Disney-hercegnő karakter.

A démonról is persze egyre több mindent tudunk meg, ahogy a cselekmény egyre jobban
Pinterest képmontázs a könyvhöz
kibontakozik, és természetesen nem lehet olyan egyszerűen elintézni őt, hogy jaj, ő a nagy gonosz karakter. Szerencsére ennél összetettebb, és különösen tetszett, mikor elmagyarázta Nüxnek, hogy lehet, hogy ő úgy látja, az általa kötött alkuk tisztességtelenek, de valójában jobban meg kell csak nézni, hogy mennyire is ártatlanok azok, akik hozzá fordulnak, hogy megkössék ezeket az egyességeket. És mint tudjuk, áldozat nélkül sosincs eredmény.

Ami nekem legjobban tetszett a történetben, az a maga a ház, ahol a Kegyes Úr él, természetesen élen a könyvtárszobával. Egy filmben biztos nagyon jól meg lehetne jeleníteni a különböző szobákat.
Emellett engem Árkádia története érdekelt még, hogy hogyan is jutottak el idáig, hogyan is halt meg az utolsó herceg és miért is szakadt el ez az ország teljesen a többitől? Hogyan hajtották igába a démonok? Természetesen a regény végefelé szinte minden kérdésünkre megkapjuk a választ, de van, amit az író a fantáziánkra bíz.

Vannak persze a Kegyetlen szépségben nagyon kiszámítható fordulatok, meg tipikus "alig-ismerjük-de-már-szeretjük-egymást" szerelem is, de azért ezeket is egészen szépen árnyalja a végére az írónő, és van, amin még én is meglepődtem. Ráadásul a végén már alig tudtam letenni a regényt, annyira izgultam a főhőseink sorsáért, ez pedig mindenképp piros pont nálam.

Nem írnám azt, hogy Rosemund Hodge műve megváltaná a műfajt, de a YA irodalom egyik üde színfoltja, amelynél nem érzi az ember, hogy utána ki kéne kaparnia az agyvelejét, és vannak benne egészen új elemek is. 

A könyvet köszönöm a Menő Könyveknek!

Témázás: A szex vajon mi?

2016. november 1., kedd

A bloggerlányok legújabb körükben a TABUTÉMA? - a felvilágosítókönyvektől a mamipornókig témáról írták meg a véleményüket, és annyira tetszettek a bejegyzéseik, hogy úgy döntöttem, én is csatlakozom.

A szex is azon témák közé tartozik, ami bizonyos szempontból túlságosan is szem előtt van, más szempontból viszont agyon van hallgatva. Mert a reklámokból, a filmekből, a sorozatokból, az erotikus regényekből ömlik az erotikus tartalom, a másik oldalon a legtöbb fiatal meg úgy veszíti el a szüzességét és kezd neki a testiségnek, hogy fogalma sincs, egyáltalán mit csinál. Hosszan belemehetnénk abba, hogy milyen felelőssége van a szülőnek, a környezetnek, az iskolának ebben, de ez túl messzire vinne el.

Az biztos, hogy akár beszélünk róla, akár nem, a szex, a szexualitás igen is fontos része a mindennapoknak, a párkapcsolatnak. Ha nincs, vagy ha csak kevés vagy rossz minőségű van, az kihat az ember egész lényére. Persze kérdezhetitek, mit csináljon az, akinek nincs például párkapcsolata, de erre csak azt tudom mondani, hogy az önkielégítés nem bűn, és igenis sokat segíthet, hogy az ember jobban érezze magát. 

Na de térjünk rá az irodalmi vonatkozásra! Sajnos az esetek többségében itt is a végletekkel találkozunk: vagy túlságosan is részletes dugásokról olvashatunk, amiben vajmi kevés szerepe van például az érzelmeknek, vagy pedig olyan szintű elkendőzés van, mintha ez valami tiltott vagy bűnös dolog lenne. Én magam is olvastam erotikus regényeket, a legtöbbel az volt a bajom, hogy egyrészt rosszul voltak megírva a szexjelenetek, másrészt pedig túlságosan is ezek voltak a középpontban számomra. Nem akarok csak arról olvasni, John és Jane hogyan tették össze, amijük van, hanem szeretném tudni, hogyan jutottak mondjuk el odáig, hogy megtegyék ezt. Szóval én annak a híve vagyok, hogy legyen valami sztori, és abban persze lehetnek jó kis szexjelenetek.

Ahogy mások is írták, nagy probléma az, hogy valahogy a magyar nyelvben csak vagy nagyon idióta
Bocsánat, de ezt muszáj volt betennem :D
megnevezések vannak a nemi szervekre és magára az aktusra, vagy pedig orvosi kifejezések, amelyek sterilek. Az, hogy "John beledugta péniszét Jane vaginájában" nem hangzik túl jól, de az sem, hogy "John beledöngölte ágaskodó farkát Jane pinájába". Bár lehet ez utóbbit többen kedvelik, nekem nem a vágyam, hanem a hányingerem támad fel tőle. Amikor meg olyanokat olvasok egy könyvben, hogy dugattyúzás, meg mint ördög a dobozból pattant ki a farka szegény szereplőnknek, hát, akkor inkább nevethetnékem támad.

Amit még nagyon furcsának tartok, az az, hogy a Young Adult könyvekben mennyire kerülik a szex témáját, és mennyire ritka, hogyha egy író mer arról írni, hogy két fiatal szeretkezik. Könyörgöm, elég csak ránézni a statisztikákra, egyértelműen kiderül, hogy egyre korábban vesztik el a fiúk és a lányok is a szüzességüket, és egyre többen néznek pornót is már kamaszként. Én örülnék neki, ha a YA regények felvállalnák ezt a témát, és nem játszanánk itt is szemellenzőset.

Miközben írom a bejegyzést, folyamatosan azon gondolkodom, mely könyvek voltak azok, ahol tisztességesen megírt erotikát olvastam. Nekem is Moning ugrott be példának, mint a többieknek, ő képes volt mindenféle alpáriság nélkül szexuális feszültséget teremteni a könyveiben. Ami még eszembe jutott, az Totth Benedektől a Holtverseny, ami pont hogy rávilágít, hogy a fiatalok egy részében mennyire eltorzult és eltárgyiasodott az erotika.

A felvilágosító könyvekről nem tudok nektek túl sokat írni, mert az én szüleim nem adtak ilyet a kezembe, valahogy nálunk ez elmaradt. Helyette vettem két könyvet is kamaszként a témában, az egyiknek csodás pink borítója volt, a másiknak piros, de egyikből sem emlékszem már egy szóra sem. Mindemellett barátnőmmel suttyomban olvasgattunk erdélyi pajzán meséket, na azokból viszont túl sokra is emlékszem... :D

Alapvetően én régimódi vagyok olyan szempontból, hogy úgy gondolom, hogy a szex akkor az igazi, ha két egymást szerető ember között jön létre. Akkor van meg az az igazi élmény, hogy úgy érzed, szinte beleolvadsz a másikba, és ez nem csak egy testi, hanem egy lelki kielégülést is képes okozni. De ne higgyétek, hogy vaskalapos lennék, nem ítélem el azt, aki csupán a vágyai után megy, és úgy szexel. Én is kipróbáltam, nekem nem vált be, sajnos vagy szerencsére túl érzelmes vagyok ehhez.

Egyébként meg kész vagyok leírni: szeretem a jó szexet és szívesen olvasnék a regényekben is jól megírt, igényes szexjeleneteket.

Pages - Menu

 
FREE BLOGGER TEMPLATE BY DESIGNER BLOGS