Pages

Szeptemberi könyvhullás

2015. szeptember 30., szerda

Helló ősz, helló el nem múló könyvbeszerzési vágy! Avagy beköszöntött a hűvös idő, a vénasszonyok nyara épp csak beköszönt, hogy aztán már el is menjen, én meg még mindig nem tudok visszafogott lenni könyvbeszerzések terén.


Hét darab könyvet sikerült bezsákmányolni ebben a hónapban, de valamiért többnek tűnt ez nekem. Lehet azért, mert már csak toronyban férnek el egymáson... Az első beszerzés egy megkésett szülinapi ajándék, avagy a júliusi szülinap simán elhúzódhat szeptemberig esetemben. :) Egy kedves barátom lepett meg William Gibson Virtuálfényével. Eddig Gibson munkássága kimaradt nekem, csak egy novellát olvastam tőle, épp ideje lesz pótolni ezt a hiányosságot.

Viszont a többi beszerzésemet már csak részben foghatom másra. Van nekem egy Amadea barátném, aki előszeretettel hív fel azzal, hogy megtalálta valamelyik kívánságlistám könyvemet kedvező áron. Így került hozzám Az ajtó és a Solaris is (és tudom, hogy itt már Amadea tiltakozna is, hogy "Dehát az utóbbit a pasim találta, én csak felhívtalak téged!!"). 
Sajnos az Alexandra meghosszabbította a nyári akcióját, így még sikerült három drágaságot onnan is beszerezni. Ishiguoróval jóban lettem a Ne engedj el!-nek köszönhetően, remélem a Lebegő világ művészét is szeretni fogom. A párizsi feleséget már sokan ajánlották nekem, a Holdkórosok eposzát is, szóval ezeket sem lehetett egyszerűen otthagyni!
Meglepő módon új megjelenésből csak egy vándorolt hozzám, mégpedig az Ílion, ami kötelező beszerzés volt számomra, ráadásul egy kellemes délutánt töltöttünk el barátokkal a közös rendelés átadása apropóján.

Erre a hónapra összesen hat olvasás jutott (plusz kettő még átcsúszott augusztusról), ami nem hangzik soknak, de ebből a Tövisek Császára és a Kafka a tengerparton összesen több, mint 1100 oldal volt, szóval így már talán kicsit más a kép. :) Az abszolút mélypont a Hogyan legyünk egyedül? volt, kár, hogy nem olvastam róla előbb Katacita posztját, spóroltam volna magamnak egy kis pénzt. Az abszolút legjobb pedig a Kafka a tengerparton volt. Talán sosem olvastam még ennyire szürreális regényt, ami mégis gyönyörű, és tele van olyan gondolatokkal, amelyeket nagyon-nagyon igaznak érzek. Murakami szép lassan beférkőzik a szívembe! Ráadásként az őszi listával is haladok, a Selymet már elolvastam, most meg A selyemhernyóban merültem el, amiről már most tudom, hogy kedvenc lesz.

Amint azt már az őszi listázásnál írtam, sajnos a szeptember nem igazán az én hónapom volt. Évek óta ez szokott lenni az év mélypontja, idén sem tudtam ezt elkerülni. Mind a munkahelyen, mind a magánéletben adódtak problémáim, ezekről most itt nem szeretnék részletesebben írni, a lényeg, hogy most azért szereztem pár mélyebb sebet, amelyeket idő lesz, amíg feldolgozok. Mondjuk így a hónap végére már kicsit kezdenek javulni a dolgok, és remélem, innentől már csak felfele van! Például múlt hét pénteken láttam a West Side Story-t az Erkelben, szombaton sci-fi napon voltam, tegnap pedig láthattam premier előtt A marsi filmváltozatát, ma meg még az egyik kedvenc helyemen is voltam, a La Deliziában (a pohárkrémjeikért ölni tudnék!).

La Delizia, egy talpalatnyi mennyország
Remélem, hogy az október minden tekintetben jó dolgokat fog nekem hozni. Az már biztos, hogy A selyemhernyó jó kezdet olvasás szempontjából, vár rám két színház, egy házibuli, lesz hosszú hétvége és október utolsó hétvégéjén még wellnessezni is eljutok. Szóval igyekszem felemelt fejjel végigjutni ezen a hónapon! Úgyis tegnap ezt az idézetet kaptam Agatha Christie-től a Molyon sütiként: Én azt hiszem, a világ olyan, amilyenné az ember formálja.

Őszi olvasási tervek

2015. szeptember 19., szombat

Mert listák és tervek kellenek! Persze nem veszem ezeket azért túl komolyan, de mindig olyan jól esik megírni őket. :)

Lehetne, hogy én most teleportáljak ide? Köszi! (forrás: Pinterest)
Szép lassan bekúszik az ősz, még ha ezen a héten el is lettünk kényeztetve ezzel a jó idővel. Ősszel mintha mindenkinek több kedve lenne olvasni, ráadásul ilyenkor a kiadók is nagyon beindulnak a megjelenéseikkel. Én most épp Murakami Haruki Kafka a tengerparton című könyvét olvasom, és nagyon sok mondatára rezonál a lelkem, szóval jól esik olvasni.

De akkor lássuk csak, melyik az az öt könyv, amit mindenképp szeretnék ebben az évszakban olvasni!


  1. Alessandro Baricco: Selyem - Már egy ideje itt áll a polcom egy másik Baricco kötettel, a Vértelenüllel együtt, és valamiért úgy érzem, most van itt az ideje, hogy megismerkedjek az íróval.
  2. Paula McIan: A párizsi feleség - A Szandi akciójában zsákmányoltam ezt a regényt, annyian dicsérték már, akiknek az ízlésében bízok, hogy muszáj volt beszerezni. Ráadásul jön nemsokára az írónő másik regénye, a Napkeringő.
  3. Totth Benedek: Holtverseny - A szülinapomra kaptam meg a Holtversenyt, és mivel szégyentelenül kevés magyar kortárs regényt olvasok, szeretnék kicsit javítani ezen az arányon.
  4. Robert Galbraith: A selyemhernyó - Szegény könyv már a nyári listámban is benne volt, aztán valahogy mégsem jutottam el odáig, hogy elolvassam. Viszont a borítóra ránézve is rögtön őszi hangulatom lesz, így lehet most lesz a legjobb olvasni.
  5. Hannu Rajaniemi: A kauzalitás angyala - Rajaniemi trilógiájának záró részét picit halogattam, valamiért nem szeretném, ha véget érne ez a sorozat. A második rész, a Fraktálherceg nekem nagyon bejött, remélem a befejezés sem okoz csalódást.


Egyébként eddig az ősz elég vegyesen indult, nekem már évek óta a szeptember egy elég vacak hónap. Remélem mikor a havi zárást megírom, már jobban leszek, de most jó pár dolgot át kell értékelnem magamban, és megemészteni néhány dolgot.

Meséljetek, ti olvastátok a listámon található könyveket, vagy tervezitek olvasni? Hogy telik eddig az ősz?

Augusztusi könyvkánikula

2015. szeptember 1., kedd

Ezt a beszerzéses bejegyzést most épp az ágyamból írom, mert hát mikor máskor betegednék le, mint az utolsó igazán meleg nyári napokon. Mondjuk azt nem bánom, hogy lemaradok a tanév eleji közlekedési káoszról.

De beszéljünk inkább az augusztusról! Beszerzések terén nem mondható, hogy nálam uborkaszezon lett volna. Míg a többség szépen visszafogta magát, azért én még használtam ki nyári akciókat, és a szülinapomra is becsúszott még pár könyv.



Az öngyilkos szüzek a Könyvudvarból jött velem, abból még ajándékoztam is pluszban egy példányt, a Locke Lamora a Szandi-akcióból van, a Hosszú Földet Delta Könyvroham eredménye és a Hogyan legyünk egyedül?-höz is olcsóbban jutottam hozzá. Az Alma Katsu regényt pedig Bookdepository-ról rendeltem, pár nappal azelőtt, hogy az Agave bejelentette volna, mégis megjelenteti magyarul a regényt. Így jártam, de nem baj, szép az angol kiadás is, és amúgy sem árt majd gyakorolnom a nyelvet.

Amellett, hogy rendesen kihasználtam mindenféle akcióit, vannak nekem csodás barátaim is, akik tudják, ha könyvet és tortát adnak nekem, akkor már boldog leszek. Tőlük kaptam A császár pengéit, A hollókirályt, az Abban a Házbant és A kérés művészetét. Az utóbbit már el is olvastam, nagyon tetszett, szóval lehet lesz belőle bejegyzés is. Emellett pedig egy narancsos baracktorta eltüntetésében kellett segédkeznem, nem okozott gondot. :)

Ebben a hónapban hat könyvet sikerült elolvasni, mondjuk hetediknek ide lehetne venni az Aurórát, aminek a 90%-át még elolvastam augusztusban. A Napnak fénye az első Goldenlane-m volt, de nem ájultam el tőle különösebben. A Nácik a dínók ellen című 88 oldalas kis szösszenetet csak poénból olvastam, így is megszenvedtem vele, eléggé fájt, de legalább jót szórakoztak a molyos figyelőim. A varázslók világában nagyon jól éreztem magam, nagyon örülök, hogy novemberben már jön is a folytatás. A Párválasztót egy kihívásra olvastam, annak ellenére, hogy egy baromi bugyuta regényről van szó, meglepően olvastatta magát, a végére még élveztem is. A kérés művészete arra sarkall, hogy még több non-fictiont olvassak, Fodor Ákostól pedig a Gyöngyök, göröngyök véletlenül jött velem szembe a könyvtárban. Ezer éve nem olvastam verseket, de ezek most nagyon jól estek, fogok még a költőtől olvasni.

Minden más tekintetben az augusztus megint egy jól sikerült, pörgős hónap volt. Több helyen is voltam kirándulni, meglátogattuk barátnőkkel a Bory-várt, a Velencei-tavat, kollégákkal Bács-Kiskun megyében voltunk több helyen is, például Szekszárdon, Kalocsán, Mélykúton, barátokkal pedig a Balatonhoz mentünk le egy nyárbúcsúztató hétvégére. Ezen kívül ami nagy élmény volt, az a Tosca a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Tavaly már láttam a darabot az Operában, de az új szereposztással és szabadtéren még nagyobb élményt adott. Ezen kívül volt még mozizás és mindenféle baráti találkák is, kihoztam szerintem a maximumot ebből a hónapból is.

A csodálatos Bory-vár (saját kép)

Összességében azt mondom, egy nagyon mozgalmas és izgalmas nyarat hagyok a hátam mögött. Több vágyamat is sikerült megvalósítani, és bár külföldre nem sikerült eljutni, azért belföldön így is sok szép dolgot láttam. Olvasás terén kicsit vegyesre sikerült ez az évszak, és sajnos blogbejegyzésből is kevesebb született, mint szerettem volna. Meglátjuk, talán ezen változtatni fog az ősz.

Amúgy egyelőre a szeptember is zizegős hónapnak tűnik, már van két koncert és egy színházjegyem, a hétvégén esküvőzöm, és mindenféle egyéb izgalmas programok is lesznek, amiket már alig várom. Persze először meg kell gyógyulni, addig is kihasználom olvasásra a kényszerű pihenőidőt.

Remélem mindenkinek olyan ősze lesz, amilyet szeretne magának!


Pages - Menu

 
FREE BLOGGER TEMPLATE BY DESIGNER BLOGS