Írók, olvasók, kiadók, avagy az igazság odaát van?

Érlelődik bennem egy ideje egy olyan bejegyzés, amelyben a mostanság a Molyon és más platformon ok felmerülő vitás kérdésekről elmondom a véleményem. Mindig ott van a késztetés bennem, hogy beszálljak a vitába komment formájában, de aztán inkább hagyom a dolgokat. Úgy döntöttem, itt fejtem ki, amit gondolok a témákról. Előre leszögezem, ez az én saját véleményem, nem kötelező vele egyetérteni.

Kezdjük az íróknál. Régebben is felbukkant az, hogy egy író nem volt képes megemészteni egy olvasói véleményt, kritikát, és ezt ki is fejezte az adott írásnál, általában eléggé hisztis formában. Reménykedtem benne, hogy ez a dolog hamar elhal, de sajnos egyre gyakrabban felüti a fejét a dolog. A leglátványosabb példa az A. O. Esther ügy volt, amelyről Tibinél olvashattok bővebben.

Már akinek, ugyebár

Sajnos azóta is egyre-másra bukkannak fel az írók, hogy jól kiosszák azokat az olvasókat, akik szerintük nem értették meg a művüket. Én erre csak azt tudom röviden mondani, hogy bullshit. Hosszabban: onnantól, hogy valakinek kiadják a művét, azt a művet jó esetben el fogják olvasni, és igenis vélemények fognak születni róla, jók-rosszak vegyesen. És ez így van rendben. Akár megalapozott az a vélemény, akár nem, az internet korában nem lehet megakadályozni, hogy megszülessen. Az írónak ezt el kell fogadnia, még ha szeretni nem is tudja. Annál szánalmasabbat keresve sem lehet találni, mikor egy író nekiáll magyarázni a művét és hisztizni, hogy védje magát és a portékáját. Nem értem, ilyenkor mire számít, hogy az olvasó majd azt mondja, bocsi, igazad van, mégis tetszett a könyv?? Ilyennel én még nem találkoztam. Vagy a többi leendő olvasó előtt próbálja bebizonyítani, hogy ne higgyetek neki, én megírtam A KÖNYVET, bárki bármit mond? Ez sem éppen hiteles. Amúgy is, hagy döntse el az olvasó, mit akar és mit nem akar olvasni.

Nem mondom, hogy nem eshet rosszul egy írónak, ha nem szeretik a könyvét, ha negatív kritikát kap. De nem háborogni kell, hanem átgondolni, hogy jogos-e az adott vélemény. Ha igen, akkor abból lehet tanulni, ha meg nem, akkor túl kell lépni rajta és kész.

Aztán itt van az olvasók kérdése. Az olvasóké, akik úgy fest, egyre többet követelnek a kiadóktól. Jelenjen meg minden, lehetőleg azonnal, hiperszuper borítóval, mindenkit kielégítő fülszöveggel, és persze minimum 50% kedvezménnyel kapásból, és ja, ha vidéki vagyok, szállítsátok már ki ingyen, köszi!
Azt azért mindenkinek látnia kell, hogy a kiadók nem nonprofit szervezetek. Egy könyvet sem lehet ingyen előállítani, fizetni kell a kiadási jogokért, a borítóért, a fordítónak, a szerkesztőnek, ki kell fizetni a nyomdát, és a kiadó munkatársai sem önkéntesek, nekik is enniük kell. A kiszállítást sem csinálja meg senki ingyen, szóval ott sem lehet elvárni a teljes ingyenességet.
Ami a kedvezményeket illeti, azért ma már főleg a kisebb kiadók igyekeznek mindenféle előrendelési kedvezményekkel az olvasókat arra serkenteni, hogy vegyék meg a könyveiket. Emlékszem, régen nem is álmodtunk 35%-os kedvezményről, a 15-20% volt az átlagos. Persze lehet mondani, hogy akkor még a könyvek sem voltak ilyen drágák. Ez igaz, de mi nem lett drágább?? Az már megint egy másik kérdés, hogy a fizetéseink meg nem emelkedtek úgy, hogy minden más,  de erről meg végképp nem a kiadók tehetnek.



Természetesen így is vannak kiadók, akik pofátlan árakon, pofátlan minőségű könyveket adnak ki. De ekkor meg azt lehet tenni, hogy nem veszed meg ezeket, ezzel is tiltakozva a rossz minőség ellen. Azt is megértem, hogy nincs mindenkinek annyi pénze, hogy megvegye az őt érdeklő könyveket. Higgyétek el, nekem sincs, bárcsak lenne! De még mindig ott van a könyvtár, a kölcsönkérés, és mind tudjuk, milyen alternatív utak vannak manapság az internet korában. A Molyon elég jól működik az utazókönyv funkció is, amikor valaki a saját példányát útnak indítja a könyvből, és fel lehet rá iratkozni, így meg egy kölcsönadási lánc indul be.

És akkor persze ott vannak az imádott-utált kiadók. Egyszerre istenek és bukott angyalok az olvasók szemében. Nálam a legtöbb jó pontot azzal tudja szerezni egy kiadó, hogyha jól kommunikál. A jó kommunikáció nálam az, amikor időben értesülök a megjelenésekről, amikor ha kérdezek, kapok választ a kérdéseimre, és azt mindig udvarias, normális formában kapom. Mindemellett a kiadóknak is tudniuk kell jól lereagálni a negatív kommenteket, véleményeket. Soha nem szabad visszamenniük támadóba, inkább érdemes visszakérdezni és az elégedetlenség mélyére ásni.
Ahogy az írónak, a kiadónak is fel kell készülnie rá, hogy nem minden könyvét fogják egyöntetűen szeretni az olvasók. Bár itt komplikálja az a kérdést, hogy nekik anyagi érdekük fűződik ahhoz, hogy jól menjenek a könyveik. Persze lehet jó marketinget csinálni, kiemelni a pozitív kritikákat, amit tegyenek is meg a kiadók, de itt sem veszi jól ki magát, ha nekitámadnak a véleménye miatt az olvasónak.

Nem könnyű a mai könyvpiaci helyzet egyik csoportnak sem. A nagyok felfalják a kicsiket, még mindig nem olvasnak elegen, és sajnos egyre több sorozat és író esik annak áldozatául, hogy nem tudják a kiadók eladni őket. Nekem is fáj, mikor nem jelenik meg a trilógia utolsó része vagy egy sorozat nem folytatódik, de mióta többet beszélgetek kiadói munkatársakkal, az ő szempontjaikat is meg tudom érteni. Én részemről amit nagyon szeretek, azt igyekszem angolul folytatni, tényleg érdemes ilyen szempontból is nyelvet tanulni.

Én nagyon örülnék, ha minél több író, olvasó és kiadó találna egymásra, ha sikerülne mindent rendesen lekommunikálni, ha a félreértések tisztázásra kerülnek, és mindegyik fél meghallgatná és megértené a másikat. Tudom, ez így eléggé utópiának hangzik, de szerencsére egyre több a pozitív példa a negatívak mellett. Az igazság meg részben mindenkinél ott van, és néha nem árt átnézni odaátra.

Megjegyzések

  1. Úristen, két ilyen vitát láttam mostanában a molyon, és nem bírtam végigolvasni egyiket sem, annyira égett a pofám az író helyett is... Ostoba, gyerekes viselkedésnek tartom, itt ráadásul messze nem a hírverés miatt ment a dolog, hanem látszott, hogy a szerző megsértődött és ezt képtelen volt kezelni.
    Mondjuk az élet minden területén vannak ilyen emberek, akik mindig kifelé mutogatnak, ha valami nem úgy van, ahogy nekik tetszene, semmi objektív szemlélet, minek az. Ez egy embertípus, aki minden szaron megsértődik és mindig úgy érzi, hogy őt, szegény szerencsétlent mindenki csak bántja, velük nem lehet mit kezdeni, erre már rájöttem, és egyre jobban idegesítenek.

    Ami meg a kommunikációt illeti, maximálisan az őszinteségben és a korrektségben hiszek, egy normális megjegyzés, nyilvános bocsánatkérés, vagy bármi olyan megnyilvánulás, ami esetleg egy negatív visszajelzésre érkezik, csak emelheti bármilyen szolgáltatás, termék, stb. színvonalát, de sokan erre még nem jöttek rá. (Nem feltétlenül kiadókról beszélek, hanem általánosságban.) Energia kb. ugyanannyi, de vannak még olyanok, akik úgy érzik, egyszerűbb beleállni a másik emberbe, és visszalőni, hogy "De te meg...". Óvoda.

    Szóval riszpekt minden jófej írónak és kiadónak, akik jól kezelik az esetleges kellemetlen helyzeteket! :)

    VálaszTörlés
  2. @katacita: Maximálisan egyetértek veled, ez a komment tökéletes kiegészítése a bejegyzésnek. :)

    VálaszTörlés
  3. Jó poszt lett, aktuális kérdésekkel. :)
    nem is tudom mit tehetnék hozzá... A szerzőhiszti nevetséges.. nagyon nem profi viselkedés, nemrég megorroltam egy magyar szerzőre fb-os kifakadása miatt, csak mert valaki lehúzta a könyvét, vagy éppenséggel neki nem tetsző kritikát írt róla, és elkönyvelte hogy nem érti az ő művészetét... Lehet, hogy tudod is, mire gondolok...

    A kiadók és az olvasók is sok esetben lehetnek idióták, már elnézést... :D Az olvasói elvárások valahogy az egekben vannak, és ez a fillérbaszás ami megy, néha egyszerűen nevetséges. Minden pénzbe kerül, ez van. Vannak más megoldások, ahogy te is írod, hogy azért amit igazán akarsz megvehesd és amúgy igazán jó kedvezményekkel lehet hozzájutni az újdonságokhoz is már... nem tudom mi ez a nagy ellenkezés, hogy wúúúwááá 3000 Ft felett van valami. Agyam eldobom tőle. 5000 alatt egy mozira se jössz ki két fővel popcornnal és kólával helló!

    A kiadók részéről viszont néha nem értem, hogy miért nem tudnak valamit elengedni? Néha inkább nem kéne magyarázkodni, reagálni, de ha már reagálnak akkor azt igenis tegyék higgadt módon.

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jó bejegyzés!

    Az A. O. Esther-ügy nálam is kiverte a biztosítékot (nem hiszem, hogy van blogger, aki még nem hallott róla), nem tudom, mit is gondolt. Nem olvastam tőle, de ezek után nem is fogok. Gyerekes, amit egyesek művelnek. Én is írok – bár csak novellákat –, és nem mondom, hogy nem esett régen rosszul, ha leszólták őket, de amit akkor sértésnek éreztem, azt ma már jó tanácsként könyvelem el.

    Az általatok említett molyos kifakadásokkal nem találkoztam még, de kíváncsi lennék rá, kikről van szó.

    A kiadókhoz nem tudok mit hozzáfűzni, valamiből nekik is meg kell élni, és sokszor vannak azért egész jó akcióik, pl. az Alexandrán a nyári 70-80%-os leárazások.

    VálaszTörlés
  5. Andi, nem akarok konkrét példákat írni, de általában a friss megjelenések kiposztolásánál jelennek meg a fanyalgók: a borítót divatos totálisan elszidni és agyba-főbe összehasonlítani az eredetivel, még a jó borítókat is lehúzzák, meg mindenbe belekötnek, és az új könyveknél meg kvázi mindent kifogásolnak, hogy drága, vagy hogy egyáltalán pénzbe kerül :S ... pff.

    VálaszTörlés
  6. Valahol értem, hogy egy írónak érzékeny téma a saját műve, amit dédelgetett. De, miután kiadta, azzal már "aláírta", hogy nem mindenkinek fog tetszeni. Másrészt ő az olvasókból él, ezért nem kéne velük hisztizni. Ez annyira nem profi hozzáállás. Amúgy is, egy könyv annyiféle, ahányan olvassák, és a negatív reklám is reklám, tehát akár a hasznára is fordíthatná, hiszen beszélnek róla, érzelmeket vált ki, ami sokkal jobb, mint az érdektelenség.
    Ami az olvasókat illeti, érthető, ha minőséget várnak, és érthető az is, hogy olcsó(bba)n szeretnének hozzájutni a könyvekhez. Itt is lehet trükközni: nem kell a megjelenéskor ráugrani, lehet várni kicsit, míg olcsóbb nem lesz, vagy antikváriumban is olcsón hozzá lehet jutni. Vagy halmozni a törzskuponokat + online kedvezményeket. De ha valaki annyira szeret olvasni, az szán rá pénzt. Van, amire érdemes várni / ajándékba kérni :)
    A kiadók kommunikációjával maximálisan egyetértek, bár kis létszámú kiadóknál azért nagyobb eséllyel csúsznak be hibák. És az internet koráig nem nagyon kellett ügyfélszolgálatot fenntartaniuk, vagy ennyi fórumon jelen lenniük, és minden tisztelet azoknak, akik jelen vannak, és a vásárló érdekeit nézik.
    Lehet, hogy én vagyok régimódi, de nem nagyon szeretnék angolul olvasni valamit, amit magyarul kezdtem el. Nem igazán veszek sorozatot, ami még nincs teljesen kiadva. Ezzel valószínűleg nem segítek a kiadók statisztikáinak, de ez van.
    Nagyon tetszik a poszt, többször "fakadj ki" :)

    VálaszTörlés
  7. Sose lesz vége ezeknek a vitáknak, amíg vannak olyan emberek, akik csak az ürügyet keresik, hogy hisztizhessenek. És persze meg kéne tanulni értelmesen kommunikálni minden résztvevőnek :)
    Amíg az olvasó, ha olyan könyvet vesz kézbe, ami nem érinti meg, nem érdekli, nem érti, ahelyett hogy átgondolt véleményt nyilvánítana, lehülyézi az írót és orvoshoz irányítja; amíg a szerző az első negatív kritikára felfújja magát és körbeposztolja az internetet azzal, hogy őt nem értik meg; vagy amíg egy kiadó képviselője sértődött óvodásként képes reagálni arra, ha valakinek ad absurdum nem tetszik egy könyvük, addig mit várunk???

    Egyébként frankón irigylem azokat az embereket, akiknek nincs nagyobb gondjuk mint azon hisztizni hogy félbemaradt a sorozatuk... Nekem is. De azért van még kismillió jó könyv amit olvasni lehet... Lépjünk már tovább.
    Az a fillérbaszás meg ami mostanság a könyves közösségin megy, röhejes. Ja, a fizetésekhez viszonyítva drága a könyv. Az előállításához-forgalmazásához képest meg nem, mindennek van egy ára, ennyi. Arról meg aztán rohadtul nem a kiadók tehetnek, hogy ki mennyire keres keveset.
    De nyafogni persze mindig sokkal egyszerűbb...

    VálaszTörlés
  8. Lányok, örülök, hogy tetszik a bejegyzés, és nagyon jó dolgokat írtatok! A fillérbaszó kifejezést pedig mostantól alkalmazni fogom. :))

    VálaszTörlés
  9. Ó, erre jártam én is... :) És hogy sztorizgassak, elmesélem, hogy íróként életemben egyszer basztam föl az agyam olvasói véleményen, de úgy igazán...
    Valami olyasmi beszólás volt (a Scar könyvemnél), hogy mindenkit fogdosnak a regényemben, és biztos engem is molesztáltak, vagy titkon azt szeretném, hogy fogdossanak. Mármint én, az író.
    Első gondolatom az volt, hogy oké, akkor most mehet el az illető a kurva anyjába, merthogy attól, hogy megvett egy könyvet nincs joga bármilyen véleményt alkotni rólam.
    A tettek embere vagyok, meg is húztam a határokat, és pár keresetlen szóval elmondtam, mit gondolok. Föl is fogta a csajszi, ügy lezárva.

    De azért szöget ütött a fejembe, hogy valami nem stimmel.
    Nem vagyok egy könnyen feldühíthető ember. És ugye azt is tudjuk (pszichósok mindenképp), hogy az erős érzelmi reakciók mögött MINDIG van valami ok, valami érzelmi töltet.
    Elkezdtem gondolkozni, és basszus beugrott, bár beletelt vagy három napba.

    17 évesen a Spartacus sportolója voltam, és új férfi edzőt kaptunk, aki rendszeresen bejött az öltözőbe, míg vetkőztünk, és a pályán is viccesnek találta, hogy kergetett és csikizett minket. Párszor engem is fogdosott.
    Akkoriban nem így hívtuk, nem volt neve, és csak azt éreztem, hogy az imádott kosár hirtelen nem érdekel, a heti 4-5 edzést addig szenvedélyesen szerettem, de valahogy hirtelen elmagyaráztam mindenkinek, anyámnak, sporttársaknak, hogy tanulnom kell az érettségire. Soha többet nem mentem vissza.
    Elfelejtettem ezt az élményt, annyira elnyomtam.

    Azt akarom ezzel mondani, hogy az olvasó bármit írhat a regényekről, és gáz az a szerző, aki ezzel nekiáll vitázni.
    Ellenben az olvasónak nincs joga az író SZEMÉLYÉRŐL bármit is mondani.
    Ez tisztességtelen. Az író nagyon ki van szolgáltatva, mert jó mű esetén olyan dolgokat megnyit - akaratlanul - amiről talán maga sem tud.

    Gondoltam, elmesélem ezt a sztorit, hátha elgondolkoztat valakit. :)

    VálaszTörlés
  10. @onsai: Persze, ilyen oldala is van a dolognak, és azt abszolút megértem, ha valakinek a személyét bántják, rosszul esik és megvédené magát. De az esetek többségében tényleg olyan véleményről van szó, amely a művet érinti, az írója mégis magára veszi.

    VálaszTörlés
  11. Írói oldal:
    Tavasz óta - ekkor jelent meg az Isteni Program című könyvem - keresek olyan bloggereket, olvasókat, akik egy-egy észrevétellel, kritikával segítenek egyrészt besorolni a könyvemet, másrészt korrektúrázni, javítani, hogy jövő év elején a második kiadásra tényleg büszke lehessek.

    Olvasói oldal:
    Szeptemberben kaptam az első olyan véleményt, ami nem igazán volt hízelgő, de olvasóm ki is jelentette, hogy ez nem az ő stílusa, nincs ideje elolvasni, csak belelapozott, de... így észrevételei érezhetően felszínesek és zaklatott az voltak, de még így is örültem neki, mert találtam benne igazságot, és nem bántott meg vele. Segített abban, hogy jobb legyek. (Remélem) Hangsúlyozom, hogy nem az írót kritizálta.

    Kiadói oldal:
    Hónapokig tartó levelezés és egyeztetés is kevés volt, hogy megértsük egymást a kiadóval. Nem lett olyan a végeredmény, mint szerettem volna. (Ezért is tervezem a második kiadást)
    Gondolom nem én vagyok az első író, akinek nem felhőtlen a mosolya, amikor végre megjelenik a könyve.

    Piaci oldal:
    A kereslet csökken. Egyre kevesebben olvasnak. A kínálat nő. Egyre többen írnak, nem beszélve a rég megírt és újra kiadott, vagy hozzáférhető irodalomról.
    Normál esetben ez az árak drasztikus csökkenéséhez kellene, hogy vezessen, de a könyv, illetve a jó regény, nem ipari termék.

    Összegezve:
    Tetszik a bejegyzés, a hozzászólások és a kezdeményezés, hogy törekedjünk egymás megértésére, tiszteletben tartására.
    Keressük az értéket.

    Nyílt kérés:
    Kedves Nita!
    Nagy megtiszteltetés lenne számomra, ha fenti bejegyzésed szellemiségét tükröző, nyílt, őszinte, értékkereső véleményt alkotnál regényemről.
    Szívesen eljut tátom e-mail címedre akár a már megjelent, akár a finomítás alatt álló második kiadás PDF változatát.

    Bővebben a könyvről itt olvashatsz:
    http://isteniprogram.wix.com/blog

    További sok sikert!

    Zolt@n

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy 2023-as évzárás

A nagy 2022-es évzárás

J. J. Abrams - Doug Dorst: S.