Dan Wells: Szörnyeteg úr

Amikor a Fumax Kiadó bejelentette, hogy megjelenteti Dan Wells Nem vagyok sorozatgyilkos című könyvét, még semmit nem tudtam a regényről, csak annyit, hogy ez nekem a címe alapján kell. A Dexter történeteket is mind olvastam, amelyek idehaza megjelentek, és a sorozatgyilkosság témája valahogy mindig is érdekelt, talán azért, mert az én karakteremtől annyira távol el a dolog. Jó érzés belesni olyan emberek fejébe, akik annyira máshogy gondolkodnak, mint én.
Szerencsére a Nem vagyok sorozatgyilkos beváltotta a hozzá fűzött reményeimet, és így már alig vártam, hogy a folytatást, a Szörnyeteg urat a kezembe vehessem, ami tavasszal meg is történt.

John Cleaver életét onnan követjük tovább, ahol az első rész végén elhagytuk. Szociopata főhősünk városában már úgy fest, beköszöntene a nyugalom, amikor is újabb gyilkosságok ütik fel fejüket, amelyek megint sorozatgyilkosra utalnak. Mindenki azt kérdezgeti, vajon az Claytoni gyilkos tért vissza, vagy ez most valaki más? Egyedül John tudja az igazságot, és ő az egyetlen, aki képes véget vetni az újabb ölési hullámnak. Mindemellett saját vérszomjával és még Brooke iránt táplált kissé furcsa vonzódásával is meg kell birkóznia. Szörnyeteg úr egyre jobban rázza ketrece rácsait...

Amíg a regényt olvastam, folyton a Skillett Monster című dalának sorai csengtek a fülemben, annyira passzol Wells írásához. Ugyanis a történet legfontosabb kérdése az, John képes-e megbirkózni belső rémével, akit csak Szörnyeteg úrnak hív. Mondjuk így is a könyv első negyedénél voltak kétségeim, érdemes volt-e folytatást írnia Wellsnek, ugyanis nem éreztem azt az átütő erőt benne, mint a Nem vagyok sorozatgyilkosban. Szerencsére később, ahogy megkapjuk a történet első nagy csavarát, beindulnak az események, és újra képesek a lapok mágneses hatást kifejteni az olvasóra.

Anélkül, hogy bármilyen poént is lelőnék, elárulom, hogy ahova végül kilyukadunk, az szerintem sokkal, de
sokkal nyomasztóbb, mint az első részben. Wells itt már tényleg horrort ad nekünk, amin le lehet rágni a tíz körmünket, és képes igazán hátborzongató hátteret teremteni John vívódásának. Ugyanis az egész cselekményszál egyfajta akadálypálya főantihősünk számára, amelyben kiderül, képes-e megbirkózni Szörnyeteg úrral, és a viszonylagos normalitás talaján megmaradni, vagy pedig elszabadul a pokol.
Lehet, hogy ez furcsán fog hangzani, de én egyszerre szurkoltam mindkettőnek. Megnézném, mire lenne képes a belső rém, de megszerettem annyira ezt a kis szociopatát, hogy azt akarjam, hősnek maradjon meg, és ne váljon maga is sorozatgyilkosság. Furcsa egy kettősség ez, de le a kalappal Dan Wells előtt, hogy ezt képes kihozni az olvasójából.

Azt mondom, hogy akik szerették az első részt, bátran vegyék kezükbe a folytatást is. És még nincs vége: a trilógia záró darabja, az I don't wanna kill you már 2011-ben külföldön megjelent, én pedig nagyon remélem, hogy a magyar olvasók még idén a kezükbe foghatják. Vér fog itt folyni, érzem én. :)

A könyvért köszönet a Fumax Kiadónak!

Megjegyzések

  1. Annyira pozitív szerintem az olvasói hozzáállásod ehhez az egészhez, azt hiszem, tanulhatok tőled bőven.
    Konkrétan erre a mondatodra gondolok: "Jó érzés belesni olyan emberek fejébe, akik annyira máshogy gondolkodnak, mint én."
    A megértés képességének a fejlesztésére, vagy legalább a megértésre való fogékonyságra én is folyamatosan törekszem, de azt hiszem, éppen a sorozatgyilkosok tábora az egyik olyan tábor, amit még mindig nehezen tudok és szeretnék megérteni. És utálom, hogy be kell raknom őket a "nem akarom megérteni, pszichopata és börtönbe való és kész" címkével ellátott dobozba, mikor tudom, milyen összetett az emberi elme és mennyire sokfélék vagyunk és mennyire sokféle múlttal rendelkezünk. Szóval lehet, hogy nem lenne rossz elolvasnom ezt a könyvet, hogy előrébb haladjak? (:

    VálaszTörlés
  2. Először is: köszönöm. :)
    Másrészt igen, én csak ajánlani tudom ilyen szempontból is az elolvasását. Mindemellett a bejegyzésben említett Dexter könyvek is sokat segíthetnek a megértésben, ha az elfogadásban nem is.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy 2023-as évzárás

A nagy 2022-es évzárás

J. J. Abrams - Doug Dorst: S.